Egyre jobban tetszik a formám. Főleg mikor első tekerésem alkalmából eldőltem az új biciklimmel mint a krumpliszsák. Még van mit szokni a bicajos cipő általi kötöttségekről.

Hála égnek nem menet közben abszólváltam a müsort hanem megállás után. Persze a barátaim nem szórakoztak rosszul. Az első tekerés amúgy nagyon jól esett. Bár a két cimborám(az egyik 5xIronman a másik 7X) próbált enyhe sunyisággal megdögleszteni.

Velencei tó kört mentünk. Végig olyan tempót mentek, hogy nehogy unatkozzunk Béla barátommal. Ő amúgy szintén még szűzként készül. Szóval lényeg a lényeg, hogy néha közel voltam a síráshoz de aztán megint össze tudtam magam szedni. A végére pedig kifejezetten jóleső érzés volt.

A bicikli még nagyon furcsa. Alig tudtam kiállva tekerni. Valahogy még nem érzem. A vékony kerék általi sebesség pedig hihetetlen. Eddig én csak montival tekertem, ugyhogy csodának tűnt, hogy haladni is lehet.

A kényes pont az űlés kiválasztása lesz. Szemezgetek én is Ivan Grasso által szerzett Adamo Road űléssel. Igencsak zsibbadt golyókkal tértem haza. Pedig csak 60km....